Lesz majd nekem is anyukám,
és bőségtál az asztalon,
mosolyvirág sok baj után,
egy mesés bíbor hajnalon,
ha rám kacagnál szeretet,
az öröm sosem hagyna el,
merészen szőnék terveket,
de ki figyel e hangra fel?
Én nagy családról álmodom,
hol nyüzsögnek a gyerekek,
királynő lennék bálokon,
te megkérnéd a kezemet,
nem lennék többé hontalan,
az Úr is megszánna talán,
s éldegélnénk gondtalan,
mint érett gyümölcs fenn a fán.
Karácsony máris közeleg,
kis fejecskémet felkapom,
felém csak bánat őgyeleg,
legyőzöm, azt megmondhatom,
mert idebent még tűz a Nap,
nincs szürke, álmos délután,
panasz elbújt a hó alatt,
felöltöztetett fényruhám!
Budapest, 2021. december
Szia György!
Köszönöm. Sokáig legyél, mert számítok Rád (is) örömben és bánatban. De inkább kacagjunk jó sokat, úgysem tudjuk meddig tart…. és várok most már Tőled egy vidám verset, csalj egy kis mosolyt az arcomra.
Szeretettel: Icu😅😍
Győztes vagy már… kedves Icu! Engem meg lenyűgöztél soraiddal! 🌼
S, ha néha mégis elbizonytalanodnál, kacagásban /is/, rám biztos, hogy számíthatsz, míg vagyok. 🙂
Kedves Gugi!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Icu🌺
Drága Ilonám!
Hálás köszönet, hogy bekukkantottál. Ölellek a régi szeretettel: Icu😍