Karácsonynak szentestéjén fények kigyúlnak,
szeretetnek árnya szárnyal, szemek ragyognak.
Gyerekeknek szíve boldog, csodálják a fát,
keresgéli mindenki a várt ajándékát.
Az angyalka bőkezű volt, mindenki kapott,
fehér hajú anyóka is, odaballagott.
Ráncos keze, megremegve bontja csomagját,
mosolyogva nézegeti, a nagy családját.
Szempillája könnyben úszik, ha múltra gondol,
álmodozva az időben visszabarangol.
Eszébe jut gyermekkora, karácsony estje,
amikor a kis Jézuskát félénken leste.
Apró fenyő feldíszítve komód tetején,
gyertyafénye megcsillant a sápadt levelén,
Szaloncukor nem volt rajta, csak pirosalma,
hófehéren csillogott rajt angyalnak haja.
Volt sok csomag a fa alatt láthatatlanul,
tudták azt, hogy mindegyikben szeretet lapul.
Boldogságuk teljes volt, mert szívből szerettek,
énekelt az egész család, így ünnepeltek.
Kedves Kankalin!
Köszönöm figyelmedet, és kedves, elismerő szavaidat.
Sok szetetettel,
Magdi🎄🌲🥀
Kedves Magdi,
bizony, azok az igazi karácsonyok, amelyeken meghitt hangulat tölti be a teret.
Nyilván a gyerekek várják az ajándékokat, a szülők megtesznek minden tőlük telhetőt, de bármi van díszdobozokba csomagolva, a karácsonyfa alá szeretetből kell legtöbb.
Örömmel olvastalak.
Legyen csodaszép karácsonyod! 🙂
Szeretettel: Kankalin 🌺