Ómen
Nem lehet rácsok,
s falak közt élni,
kit szelleme repít
át fogja törni.
Összecsomagolt
álmokkal,
talán könnyeit issza,
de átlép a sorsfalán,
s nem vágyik vissza.
Az élet súlya,
s gyűrt ráncok arcán,
vándorbot kezében,
túl minden harcán.
Felmerül benne,
talán nem voltam elég,
szívében vakhit s
a halovány remény.
Léte szakadék szélén –
fortyogó métely,
körülötte agy mosott világ –
csillogó, torz tükörképpel.
Hogyan kell élned,
mit kell majd lépned,
a világi sakkjátszmában
írva a képlet.
De ne feledd, a bibliádban
van utolsó ítélet…
Cobblah Ilona
Kedves Ginkó. köszönöm a figyelmedet.. a verset az emberi lét egyre nehezebbé tétele, a kilátástalanság ,s azok a korlátok ami az ország elhagyására késztetett sok embert ihlette…s a hatalom ami erre kényszerítette, a végén nekik szól a bibliai idézet….van utolsó ítélet
Köszönöm a jelenléted
Szeretettel Ilona
Mindenképpen erős vers, azt kell mondjam. Nekem úgy jön át, hogy az elején valóban ott a lázadás, de aztán (talán ahogy telnek-múlnak az évek) a lendület alább hagy és átcsap valóban egy baljóslatú hangulatba, mintha minden próbálkozás hiába való lenne.
Kedves Hodos Éva…köszönöm a figyelmed…
Szeretettel Ilona
Kedves Zsuzsa , köszönöm a gratulációd, méltató szavaidat
Szeretettel Ilona
Hát kedves Gugi..azért utal az utolsó két sor a bibliára…ember vigyázz…..
Köszönöm a figyelmet
Szeretettel Ilona
Kedves Ritám… köszönöm tanácsodat… így teszek mindig…
szeretettel Ilona
Budai Máté , köszönöm a méltatást, örülök hogy megfogott…néha lázadok… és akkor kő, kövön nem marad a verseimben…😃
Szeretettel Ilona
Bogicum, köszönet, hogy olvastál
Ölelés Ilona
Kedves Kitti, nem véletlenül kapta a vers ezt a címet….figyelmeztetés, hogy valami nem jól fele halad a világban…
Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel
Szeretettel Ilona
Jól írják a Társaink kedves Ica, az ember akkor kezd el igazán élni, amikor nem csupán lázadni mer a dolgok, az őt körülvevő világ mételye ellen, de meg meri tagadni azt, és kimondani elég volt. Nagyszerű a vers, szívből gratulálok! Szeretettel: Éva
Kedves Ilona!
Nagyszerű vers az ember akaratáról, a visszahúzó erő legyőzéséről, no és az örök kételyekről. Gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Ilona! Nem, nem írhatják meg mások a létünk képletét ,a torz tükörképet össze kell törni, kit a szelleme repít, utolsó erejével! Az utolsó ítéletet pedig csak a gonosz végezheti el, ha van Isten, az nem gonosz, az kivár!
Üdv:G.
Tetszéssel olvastam lázadó soraid. Tedd mindig azt, amit a lelkiismereted diktál.
Szeretettel: Rita🎄
Kedves Ilona!
Fantasztikus ez a vers, nagyon jól fel van építve. A vége hihetetlenül jó. Nagy gratuláció hozzá!
Szeretettel: Máté 🌲❄️
Drága Ilonám!
Remek verset hoztál most is, s valóban, ahogy Kitti is írta, a vers vége döbbenetes.
Gratulálok sok szeretettel: Icu😍
Kedves Ilona! Versed eleje a gondolkodó ember elszánt akaratát tükrözi vissza. A haladás és a keretekből való kilépés fájdalmáról szól a következő rész, majd egészen öregkorában töpreng el azon, vajon jól játszott e ezen a színpadon, ahová került, ahol mások rángatják a mozgatórugókat, ahol műteremben érzi magát a szabadba vágyó és a következő lépés is beláthatatlan. A versed vége döbbenetes, mert olyan, mint valami fenyegetés ez az utolsó ítélet. Jó vers.