Édentől napjainkig

Édentől napjainkig

Isten tökéletes világot teremtett,
saját képmására formálta az embert.
Számára alkotta Éden szép világát,
elhelyezte benne jó, s rossz tudás fáját.

Kert minden fájáról szakíthatott bátran,
csak ez egyről hangzott szava a tiltásnak.
Kígyó ravaszsága meggyőzte jaj Évát,
csábító a látvány, növekszik az étvágy.

Szakított a fáról, Ádámnak is adta,
engedetlenségnek halál lett jutalma.
Bezárult előttük az Éden kapuja,
minden utód vállán azóta bűn súlya.

Gonosz hatalmában gonosz lett a világ,
csak rosszat tesz ember, s bálványokat imád.
Megbánta az Isten, hogy embert teremtett,
nem talált csak egyet, Noét, ki megmenthet.

Isten parancsára készített egy bárkát,
gúnyolták, nevették azok, akik látták.
Nem hitték el szavát, hogy özönvíz jön majd,
áradata mindent föld színén elönt majd.

Elkészült a bárka, elérkezett napja,
Noé és családja, s minden állat fajta
helyet kapott abban, mint isten akarta.
Megeredt az eső, zúdult hetednapra.

Föld színéről eltűnt akkor minden élet,
a bárka lakói kaptak csak mentséget.
Eső után égen szivárványív ragyog,
emlékeztető jel, amit Isten adott.

Évezredek teltek, múltak el azóta,
ember szíve ma is hajlamos a rosszra.
Kegyelemmel néz ránk a szerető Isten,
kegyelmet talál, ki hozzá fordul hittel.

Bűneit megbánva kereszt alatt térdel,
Jézus vére árán övé örök élet.
Nehéz idők járnak, ne késlekedj ember,
nem tudod meddig, az Isteni Kegyelem.

Hallgass Jézusra, mert eljön majd az a nap,
hangzottak ajkáról jövendölő szavak:
Mert úgy lesz akkor, mint Noé napjaiban,
házasodtak, ettek, ittak, éltek vígan.

Nem vették észre, hogy sűrűsödnek felhők,
bárka ajtó zárult, örök sorsuk eldőlt.
Előttünk még tárva a bárka ajtaja,
hangzik világszerte az ÚR hívó szava.

Schvalm Rózsa
(2021-11-11)