Szélcsengő

Fénylő tündérhang,
mélyen benne pang
egy furcsa dallam.
Abban a hangban
fémes szólamok,
rejtett sóhajok
vegyülnek össze,
fonatba kötve
északi széllel.
Hullámzó kéjjel
szállnak az égbe.
Mennyekbe érve
eggyé olvadnak
és úgy szólalnak
szelíden, halkan,
egy tisztább dalban.

“Szélcsengő” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Kankalin,
    Megtisztelsz és nagyon örülök, hogy elérte a versem a célját. 😊
    Szeretettel: Ginko❄️

  2. Kedves Ginko,
    szinte minden hangot hallottam – külön-külön és szólamokban is.
    Szép vers, köszönöm az élményt! 🙂

    Szeretettel: Kankalin 🌺

  3. Kedves Ginkó! Nagyon szépséges versedhez szívből gratulálok! Szeretetteljes Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok! Szeretettel Edit

  4. Remek, finom dallammal megalkotott vers.
    gratulálok
    Szeretettel Ilona

  5. Kedves Ginko!

    Szeretettel gratulálok szép versedhez. Zsuzsa

  6. “Mennyekbe érve
    eggyé olvadnak
    és úgy szólalnak
    szelíden, halkan,
    egy tisztább dalban.”

    Eredeti gondolatok, remek sorok.

    Szeretettel: Rita🎄

  7. Szia Máté,
    Én örülök, hogy olvastál és, hogy lenyerte a tetszésed. 😊 Köszönöm.
    Ginko❄️

  8. Kedves Ginko!

    Megint nagyon szép verset hoztál! Jó hangulatot ad át az egész, örülök, hogy olvashattam!

    Szeretettel: Máté 🌲❄️

Szólj hozzá!