Téli mozaikok

Nehéz az ég,
fagyos a szél,
kopár a föld,
motoz az éj.

Csókol a dér,
ködfátyla jég,
kékjébe sző
álmot a Tél.

Harang csendül,
csendet szaggat,
imák szava
lelkek hangja.

Széjjelfolyó
gyertyafények,
világolnak,
nem beszélnek.

Hold udvara
fénynek kertje,
hó hidegén
ül az ünnep.

Fenyőillat,
Szent karácsony,
szertefeslett
gyermekálmok.

Hálaimák
menny csillagán,
égi fények
hajnalpírján.

Üdvösség az
embereknek
Megváltónknak
születése.

“Téli mozaikok” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Margitka!
    Köszönöm, hogy nálam jártál,
    olvastad versemet. Szeretettel:
    Klári🌷❄️

  2. Drága Magdikám!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastad
    versem. Ölellek szeretettel: Klári

  3. Kedves Ilona!
    Örömmel láttalak versemnél, köszönöm látogatásodat,
    kedves soraidat. Szeretettel: Klári

  4. Kedves Rita!
    Köszönöm, hogy nálam jártál,
    olvastad versemet.
    Szeretettel: Klári

  5. Drága Klárika!

    Elbűvölők a téli képeid.
    Sok szeretettel gratulálok.
    Magdi❄️🌟💥🥀

  6. Tetszett ez a kis mozaik..minden benne van, hangulatilag, érzelmileg.
    Szeretettel Ilona

  7. “Fenyőillat,
    Szent karácsony,
    szertefeslett
    gyermekálmok.”

    Tetszéssel és örömmel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita🎄

Szólj hozzá!