Mindig úton…

Mindig úton…

Mindig úton vagyunk
lépteinkkel, gondolatban,
célt érünk vagy soha,
ábrándjaink vonzanak,
vágyaink is húznának?

Mindig úton vagyunk,
ha akarjuk, ha nem,
kétségeink hajtanak,
a magányt kapjuk,
tán büntet sorsunk?

Mindig úton vagyunk,
megalázva, elhagyva,
a sors elvitte őt,
keresed a nyomát,
s nem tudod az okát?

Mindig úton vagyunk,
a tétlenség mindig fáj,
szívünk, lelkünk didereg,
a remény csak hiteget,
a boldogság elveszett?

Mindig úton vagyunk,
keresve kétséggel kutatunk,
megalkudva hova jutunk?
Valld be magadnak, s neki,
szerelemmel kell élni!