Karácsony volt, és a fények
ugyanúgy pislákoltak,
mint akkor régen.
Kint süvített a szél,
hópelyhek táncoltak a háztetőn,
és a jég rideg valóságot vájt a vén eresz alá.
Emlékek éledtek, fájó és szomorú képek.
Az udvaron egy kisgyermek szánkózott,
bent kályhát raktak a vének,
és az esztendők halkan suttogtak egymásnak szépet.
Így teltek az évek.
Mi jöttünk, és helyettünk mentek,
kik régen raktak itt fészket.
A pusztán hóvihar készült.
Távolban egy dallam rezdült,
és a vén templom harangja megcsendült.
Éjfél volt, a szeretet ünnepe, karácsony éjjele.
Egy angyal énekelt és
felém nyújtotta áldott tenyerét
– a szeretet Istene. –
“Szeretet Istene” bejegyzéshez 7 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon hangulatos, szép gondolatokkal létrehozott alkotás … gratulálok
Szeretettel Ilona
Köszönöm Nektek! 😍
Kedves Enikő,
Érdekes hangulatú a versed, egyszerre komor és karácsonyi, de pont emiatt nyerte el a tetszésem.
Szeretettel: Ginko❄️
Szép, meghitt hangulatú vers. Szeretettel: Éva
Varázsosan szép versedet örömmel olvastam.
Szeretettel:
Zsuzsa
“Egy angyal énekelt és
felém nyújtotta áldott tenyerét
– a szeretet Istene. –”
Meghitt, szép soraid szeretettel és tetszéssel olvastam: Rita🎄
Szerintem csak a szeretetnek van istene…
A versed nagyon tetszett.