Szeretet Istene

Karácsony volt, és a fények
ugyanúgy pislákoltak,
mint akkor régen.
Kint süvített a szél,
hópelyhek táncoltak a háztetőn,
és a jég rideg valóságot vájt a vén eresz alá.
Emlékek éledtek, fájó és szomorú képek.
Az udvaron egy kisgyermek szánkózott,
bent kályhát raktak a vének,
és az esztendők halkan suttogtak egymásnak szépet.
Így teltek az évek.
Mi jöttünk, és helyettünk mentek,
kik régen raktak itt fészket.
A pusztán hóvihar készült.
Távolban egy dallam rezdült,
és a vén templom harangja megcsendült.
Éjfél volt, a szeretet ünnepe, karácsony éjjele.
Egy angyal énekelt és
felém nyújtotta áldott tenyerét
– a szeretet Istene. –

“Szeretet Istene” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Nagyon hangulatos, szép gondolatokkal létrehozott alkotás … gratulálok
    Szeretettel Ilona

  2. Kedves Enikő,
    Érdekes hangulatú a versed, egyszerre komor és karácsonyi, de pont emiatt nyerte el a tetszésem.
    Szeretettel: Ginko❄️

  3. Varázsosan szép versedet örömmel olvastam.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  4. “Egy angyal énekelt és
    felém nyújtotta áldott tenyerét
    – a szeretet Istene. –”

    Meghitt, szép soraid szeretettel és tetszéssel olvastam: Rita🎄

  5. Szerintem csak a szeretetnek van istene…
    A versed nagyon tetszett.

Szólj hozzá!