Eltévedt szeretet
Egyedül az úton mint oly sokszor már,az ablakon túl szürke hideg a táj,
ítél kezének érintése nyomán magányossá vált a világ. Milliónyi hópehely
most mind velem szembe fut,kavargó táncukról arcod eszembe jut,
s elmerengek miért lett hirtelen minden szomorú.
Fák ágain ezernyi jégcsap lóg,mint megannyi megfagyott könnycsepp,ezernyi kardnak tűnik a kihunyó fényben,s ezüst élük ösvényt vág az ébredő sötétben.
Álmot szór a csillagok derengő fénye,s zokogva bújik meg a szív magányos
üregében. Álmok melyektől reményt és csodát remélsz s közben szemedből
könnyként pereg az emlékezésA szeretet aprócska gyertyaláng csupán a világot
sötétségként burkoló közönyében,mégis mérhetetlen ajándék az emberek kezében.
Csillagok nélkül ijesztően sivár kihalt az ég,s szemeid sem csillognak mert bennük
a rettegés fekete tüze mindent felemészt.Vágy lobban hirtelen vakitó fénnyel,
mint kihalt úton reflektorok ikerfénye,szeretni vágysz tiszta fénnyel s ki viszont
szeretve messze űzi a sötét kételyt.Végül hazaérsz szíved nyitott kapuján át,
mert út csak igy vezet haza a szeretet diadalívének álmot mutató kapuján át.
Megnyugtató az érintés mint eltévedt de mégis hazatalált jóbarát,már nem
lüktet a fájdalom hogy kincsként megtaláltad de elvesztetted utad folyamán.
Barát már a világ s nem ellenség,szereteted lobogó tüze álmot és utat mutat
igy teremtve benne másoknak esélyt.
„A szeretet aprócska gyertyaláng csupán a világot
sötétségként burkoló közönyében,mégis mérhetetlen ajándék az emberek kezében.”
Így igaz. Szeretettel: Rita
Boldog új évet kívánok!🥂️