Álltál-e már valaha önmagad ítélőszéke előtt, mikor már a bizton elsuttogott kint és bent egy és ugyanaz?! Ahol a testtartás, testhelyzet, gesztikuláció már mind nem számít, csupán egy nyomatékosító kifejezés valami lényegesebb előkészítésére.
Ahol hozzátartozóidhoz való bizalmi-személyes szomszéd-viszony is inkább felértékelődik vagy éppen kicserélődik? Ilyen feltételekkel az abszolút igazságszolgáltatás alapképlete egyszerre érvénytelen s megkérdőjelezhető! Megmarad viszont egy brutális, érzéketlen ragaszkodás az egyik oldalon, míg a nyers, természeti axiómák a másikon.
Néhány éve még bizton bűn volt ha kakakóscsigát csent, lopott valaki, míg manapság ezt megélhetési bűnözésnek nevezik. Újgazdag üzletemberek dóügyeskedésekből teremnek gombamódra luxusingatlanok nem csupán a Bahamákon, de már a Holdon is. Nonszensz, groteszk, abszurd körülményekből már minden esetben az átlagemberek jönnek ki rosszabbul, hisz ők a mindenkori apró láncszemfogaskerekek egy irányító gépezet agyában, míg a többség a szimplán irányító rendszergazda.
Álltál-e már valaha önmagad ítélőszéke előtt? Aki onnét jössz, ahol a brutális asszonyverés szenzáció, s inkubátor-melegben sírdogálnak reménykedő kisded-csecsemők. S ez csupán egy újabb sanda-csalfa lépés az ún. jóléti állam megteremtése előtt.
ahová nem terem se babér, sem állomállás, extra egészségügyi platinum szolgáltatás csupán azoknak, kik busásan megfizetik. Ahol a Janus-arcú igazság hiánya is bármikor elsüllyedhet, mint a malomkő a tavak felszínére becsempészett.
Mondd csak? Aki prédikátorok olcsó, igérgetős prédikációival hiteget, hogy egyszer talán majd csak jobb lesz, de az se most lesz, hogy az állítólagos munkahelyek is kinőhetnek sivatagos Senki-pusztaságon, ahol a profitot megint csak nem az egyszerű embereknek mérik. Miként lehet még eltűrni ezt az alattomos beletörődést, közönyösített meghunyászkodást a halszemű, gyilkos béke nevében?!