Bordalt írni felkérésre,
nem egyszerű feladat,
próbálkoztam azért vele,
elkészült hát e kis rege.
Nem kedvelem én e nedűt,
de bordalomat megírtam,
ne érje szó költő nevét,
ez mozgatta tollam hegyét.
Mikor iszom bornak levét,
fülem vörös színben hevít,
nyelvem pörög, sokat beszél,
másnap fejem tompán zenél.
Messzi lankán orromig
száll borszőlőnek illata,
kedvemet nem élénkíti
szőlőszemek színes hada.
Lugasunkon mosolyog
ezernyi vidám szőlőszem,
fürge kezek szüretelik,
sorsuk beteljesedik.
Fahordóban borrá érnek,
aztán üvegbe rejtőznek,
majd ki kedvét benne leli,
énekszóval dicsérgeti.
Meghagyom a borivóknak
szőlőszemek csodás levét,
a részemet fogyaszthatják,
nem irigylem a zamatját.
Szilva levét iszom inkább,
ha úri kedvem úgy hozza,
bordal fricskám bízom benne,
senki kedvét nem szegte.
(Egy Irodalmi Kör felkérésére írtam.)
Ha lehetne választani, inkább csatlakoznék hozzád. Elég nehéz lehetett ilyen indítással verset írni, hogy nem szereted a bort (én sem), de kiválóan megoldottad. Szeretettel: Éva
Igazad van Melinda..bizony 50 foknál kezdődik a jó………..jó kis vers
szeretettel Ilona😀
Remek sorok. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸
Kedves Gugi!
Megnevettettél.😃 Kíváncsiságodat kielégítem: a szilva leve legjobb akkor, ha közelít az 50 fokhoz. És ez nem vicc. Köszönöm a jelenléted bordalomnál.
Üdvözletem: Melinda
Kedves Melinda! Versikéd vidám mivoltát nem rontja, hogy nem vagy borivó, de kíváncsivá tettél: a szilva levét hány fokosan szereted? (VICC!)
Szeretettel: Gugi