Mèg mindig adva van,
egy kèk èg, egy zöld fű.
Melyben időnkènt újra hozzàm sìmúl,
gyengêd pillanatban, oly egyszerű:
Símogatàsod arcomon,
vègtelen, őszinte, s annyira kifejező.
Csak engem èltető,
akkor, csak engem szerető.
Tőled, ki èrtèke vagy – megannyi,
sok elmúlt pillanatnak.
S èrtèke vagy,
minden èdes napnak.
Ès csupàn megköszönni tudom,
kiket kapok, miket adnak.
Azoknak, kik velem vannak…
Azoknak, kik velem maradnak.
S eközben mèg mindig adva van,
egy egèszen új èv.
Fàjdalmakkal teli,
egy tettek közt kimondott èrv.
Amíg a valósàg csak annyi,
nem tudom mi lesz majd holnap.
Mint az tüzes parazsàból kivett, izzó szèndarabok,
vagyunk elevenen, akarvàn örülni a jónak.
Hol kik lehetünk Mi?
Mindössze a pillanatok.
Örök emlèkek közè rejtett,
èlő pillanatok.
Mèg mindig elfog a vàgy,
ahogy èrkezem, ahogy àtölellek.
Tudatom összes boldogsàgàban,
szeretnek – ès èn viszont szeretlek.
Igy akkor is,
mikènt bàrmikor.
Csak elèg egy,
csak egyetlen mosoly.
S màris minden szebb,
minden rossznak vège.
Legyen, hàt legyen hagyom,
hogy elringasson e percnek a bèkessège.
S mi nagy, s szemedben màs,
az akkor szintèn èn vagyok.
Ès hinni hiszem,
mèg egy ideig maradok…
Mèg mindig adva van,
csak el kell venni.
Egy boldog kacagàs, egy nevetès,
amelybe bele kell születni..
Budapest – Óbuda; 2022. Januàr 1. Szombat.
Kedved Rita ès Zsófia.
Köszönöm hogy olvastàtok a versemet, ès örülök hogy tetszett.
Szèp napot Nektek.
Tisztelettel; Bakos Attila Pèter.
Kedves Attila !
Már több mint tíz éve olvasgatom a verseket, tele meg nem szűnő boldog érzelmekkel. Hiszem , hogy minden így igaz, soha el nem múló érzéseket tápláló sorokhoz őszinte gratulációm, Zsófi.
“Mèg mindig elfog a vàgy,
ahogy èrkezem, ahogy àtölellek.
Tudatom összes boldogsàgàban,
szeretnek – ès èn viszont szeretlek.”
Szép, szerelmi vallomás.
Szeretettel: Rita🌸