Sarjadás

Sarjadás

Most szétszórom a magokat…
mert, kínoz – sajog az élet,
s harcos szívemért kiállva,
a sorssal szembe szállva,
dühömben kardot ragadok,
nem veszhet el múlt, becsület,
törtető gázlók kezén,
hogy a magyarnak nem marad
már más – csak száraz kenyér.
Viaskodik védtelenül.
Pedig régen világok gyúltak –
mikor az igazsághoz nyúltak,
most mégis döngetheted
a pokol kapuját,
nem sétál ki a walesi bárd –
hited, szavak, elnémítva…
léted sáskák hada írtja,
s védik az oligarchiát.
Életeden a hazugság szemfedője.
Kényúr húzza nyakadba a rabigát,
mi a káosz új világrendjébe –
mélybe ránt.
Vádolhatsz láncokat tépve,
vagy közöny burokban élve,
de ha rendeltetésed ember
most le is fénylik,
ne csak álmodd a tetteket,
s a tűzcsóvás véget – ébredj,
mert a magvakból
sarjad az igazság, s az új élet.

Cobblah Ilona

“Sarjadás” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsófika, köszönöm hogy itt jártál…
    Szeretettel Ilona

  2. Kedves Ilona !
    Versedben dúl a z elégedetlenség, mely majd minden társadalmi rendben előfordult, fellelhető volt. Regényeket juttattál eszembe. Jókaitól a Kőszívű ember fiait, vagy Móricz Zs. tól a Rokonokat. Mindkettő éles volt a maga korában. Reméljük, hogy jó termés lesz, lesz miből vetni és a sarjak szépen fognak fejlődni. Lesz kenyér az asztalunkon.
    Szeretettel gratulálok, Zsófi.

  3. Kedves Ilona! Remek versedhez gratulálok! Szeretettel Edit

  4. Valóban harcias sorok. Azért remélem, hogy tellik még néhány magyarnak kenyérre.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!