Az út során

Én láttam szemedben tombolni a lángot,
hallottam suttogni néhány kívánságot,
de hazug szavak ölelésében éltem,
megérzések súgtak, néha kicsit féltem.

Bármit hozott az élet, álltam elébe
nálam tisztesség az, mi utam vezette
ám a szégyenbélyeg rajtad most is látszik
te raktad magadra, lelked mindig fázik.

Rám borult az élet összes kihívása
úgy küzdöttem vele, hogy senki ne lássa
felírtam az égre minden kívánságom,
hogy vezesse utam e földi világon.

Nyugodni tértek a küzdelmes évek
szeretet vezérel ameddig csak élek
míg a szívdobbanás lüktetését érzem,
áldott lesz az utam, mindig, tisztességben.

2005.okt.21.

“Az út során” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Szilvi!

    Azt gondolom, hogy nem lennél egyedül, aki más utat választana, ha tehetné.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kedves Éva!
    Köszönöm szépen soraid.
    Ez a vers válásom után íródott. Húsz év nem rövid idő. Más utat választanék, ha újrakezdeném.
    Szeretettel ölellek

  3. Én már hosszú utat bejártam, mégis ha elölről indulnék, csak így mennék magam is újra, mert így érdemes. Szeretettel: Éva⬆️✔️

  4. “míg a szívdobbanás lüktetését érzem,
    áldott lesz az utam, mindig, tisztességben.”

    Így legyen! Tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!