Virágremény

Piros rózsabimbón harmatcsepp csordul,
valami hajtja a szívét bolondul.
Szellőt vár, egy ütősebb fuvallatot,
unja már a langyos létet, parlagot.
Szirmot bontana, mennyboltra tárulna,
lenne jó hírt mondóknak kislábujja.
Szórná, hintené virágok közt szerteszét,
mit egy hajnalon súgott neki a szende ég.

“Virágremény” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. „Szórná, hintené virágok közt szerteszét,”

    Szeretettel olvastam reményteli gondolataid.

    Rita🌸

Szólj hozzá!