A kaktusz virága

A kaktusz virága

Ébred a nap – izzó tömbje vérvörösen lángol,
tűzgolyó mi életet ad, de heve lehet fájó.
Éltet oázist zölden – mint a dzsungel,
szárít sivatagot, mi szélviharban vész el.
Egyfelől édenkert – élettel telve,
másfelől kaktuszok, élettelen kertje.
Ilyen a szív is – ha szeret, szinte lángol,
ha üres és magányos, elveszett sivatagi vándor.

Homokvihar sodrával – porfellegek szállnak,
eltakarva az eget, szürkévé válnak.
Szívedet is beterítik – kővé válsz alatta,
a kaktuszok kertjében nincs virág miatta.
Ilyen az ember is – mint a természet csodája,
melegségre vágyva, feltárul világa.
Nem élteti más csak a szeretet, s annak lángja –
mert ettől nyílik ki a kaktusz virága.

Cobblah Ilona

“A kaktusz virága” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Tóth Györgyné , köszönöm… én is így érzem…
    Szeretettel Ilona

  2. Kedves Oláh Páterné… köszönöm , örülök , hogy elnyerte tetszésed
    Szeretettel Ilona

  3. Kedves Ilona!

    Szép hasonlat, ahogy a tüskés kaktusz ha jól érzi magát kivirágzik, úgy bármilyen szőrös szívben “nyílhat virág”.
    Szeretettel gratulálok versedhez.
    Magdi

  4. Nagyon jó a hasonlat kedves Ica. A legtüskésebb szívhez is meg lehet találni az utat, a szeretet méltó “fegyver” lehet ehhez. Gratulálok szép soraidhoz! Szeretettel: Éva🌵🌻💖

  5. Rita kedves, köszönöm szépen a látogatást…
    Szeretettel Ilona

  6. Kedves Ilona!

    Gratulálok ehhez az igazán szép vershez. Örömmel olvastam.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  7. “Ilyen a szív is – ha szeret, szinte lángol,
    ha üres és magányos, elveszett sivatagi vándor.”

    Nagyon tetszett ez a kaktusz hasonlat. Tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!