Veszteségeink

Veszteségeink

Hosszas szenvedés után végleg elment,
senkinek sem küldött búcsúlevelet,
hiszen maradt volna még ő, ha lehet,
de, lám visszahozza az emlékezet./Rita

Szép, új papucsom ellopták a strandon,
mezítláb mentem a szurkos aszfalton,
de már tudom, olyat viszek legközelebb,
ami kopott, ‘s megrágták az egerek./Éva

Pedig öntöztem, kapáltam virágom,
mégis elhervadt, és nagyon sajnálom…
de árnyékos fák ölén nem él meg ő,
ha napfény éri egyszer, talán megnő./Éva

Két virágom közül egyik elhervadt,
ha valaki tudja, mondja meg okát,
két madaram közül egyik velem van,
a másik elrepült, ‘s nem gyötri honvágy./Éva

De nagyon szomorú őszi reggel volt.
Hűs szellők susogták: Buksi kutyánk holt.
Egy hű, igaz barátot elvesztettünk.
Szívünkbe nagy-nagy bánatot rejtettünk. /Marika

Kedves, szép kis cicánk nagyon féltettük,
egyedül a kertbe ki se engedtük.
Ismerősöm feddett, így teszel rosszat,
megfogadtam, ám azóta is bosszant./Rita

Volt egyetlen virágom, kertem éke,
ápoltam neveltem, széltől is féltve,
vihar jött, váratlan földből kitépte,
egy bimbót hagyva, égbe repítette. / Magdi

Morzsa kutyánk eltűnt, ellopták szegényt
sokáig vártuk, de fogyott a remény.
Évek múlva aztán jött egy telefon,
Morzsi megkerült, mindenki zokogott./Zsuzsa

Gyönyörű diófánk kiszáradt, vége,
fotó őrzi csak, nincsen más emléke.
Hintáztam egykor az ágai között,
de mára ő is a mennybe költözött./Zsuzsa

Apám, anyám meghalt már réges-régen,
nagyobb veszteség nem ért földön s égen.
Leomlott mentsváram, támfala bedőlt,
haló porukat óvják a szemfedők./Zsuzsa

“Veszteségeink” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!