Itt vagytok

Hófedte úton lépdelek
ahol még a csend is elhalkul,

madarak most nem dalolnak

itt még a bánat is fázik,

gyertyám lángja is didereg,

fák ágai egymásba kapaszkodva

mozdulatlanul állnak

elmúlt életek felett.

Gondolatom arcokat rajzol

elém, velük sétálok,

nem vagyok egyedül szólok,

hisz mind itt vagytok.

Hangtalanul velem ballagtok,

mint az égi rónán lecsúszó nap,

meg a halk szavú bokrok és a fák.

Itt a gyertya lángja is csendben ég el,

itt csak az elment életekre dobott föld

zajos. Itt hallani a szíved dobbanását

ahogy ott bent lelkeden sír, zokog.

Kondoros 2022 január 14 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“Itt vagytok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Nagyon szép a versed, szeretettel gratulálok!

    Zsuzsa

  2. Kedves Erzsike!

    Csodásan szép versedhez sok szeretettel gratulálok,
    Magdi🌷🥀

  3. “mind itt vagytok.
    Hangtalanul velem ballagtok,”

    Velünk maradnak örökre, bármerre is járunk.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!