Érzések

Siettél már úgy,
hogy nem akartál odaérni?
Mosolyogtál már úgy,
hogy közben ezernyi teher súlya nyomta lelkedet?
Dühöngtél már úgy,
hogy nem jött ki hang a torkodon?
Hallgattad már úgy a csend szavát,
hogy közben üvölteni szerettél volna?
Csalódtál már úgy,
hogy a fájdalom nyila lelkedig hatolt?

Segítettél már úgy,
hogy cserébe nem kértél semmit?
Szerettél már úgy,
hogy azt érezted: mindhalálig?
Gondoltad már úgy,
hogy most váltod meg a világot?
Örültél már úgy,
hogy majd kiugrottál a bőrödből?
Éltél már úgy,
hogy tengernyi csoda ragyogta be életed?

Éreztél már úgy,
hogy igazán szeretni, csak szeretve lehet?
Alkottál már úgy,
hogy beletetted szíved-lelked?
Beszéltél már úgy,
hogy szavaiddal adtál hitet?
Öleltél már úgy,
hogy gyógyír volt szereteted?
Ábrándoztál már úgy,
hogy álmod megváltoztatta életed?

Mennyi érzés mely bennünk lakozik,
melytől földi életünk szüntelenül változik.
Hol sírunk, hol nevetünk,
mégis így teljes az életünk!

Nagy Noémi
2022.01.10.