Néma vidék

A vékony jégtakarót megcsipkedi
néhány apró madár.
Pici teremtések születnek
bokor alján, világunk ágas-bogán.

Messze óriás, komor hegyek,
mint elfáradt vén kezek,
elgyengülve tartják életben
az alkonyati tüzet,
csendes-ködös völgy felett.

Nehéz léptek nyöszörgő hóban,
hazatér az öreg tiszteletes.
Felszállt az est.
Harangozó az utolsót húzza,
hideg és éles a harangkondulás.

Fagyos éjszaka fekete égboltján,
a jeges szél havat kerget.
Néma vidék, csak a szél döngicsél,
és…
óvatosan rálép lábára a tél.

“Néma vidék” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Tetszett. Szép képeket használsz! 🙂

    Szeretettel:

    La Vie

Szólj hozzá!