Esti havazásban egy ember haladt,
jégpáncél reccsent súlya alatt,
hókristály csillant kabátján,
léptei számlálták vén korát,
hóban hagyta friss nyomát.
Gyémánt dér a fák hegyére ült,
dermedt ágon csipke szenderült,
bokrok hókunyhójába cinke repült,
vitte fiókáinak a csodát,
hóban hagyta friss nyomát.
Múltak a telek örökzöld fenyők alatt,
Fagyos szél fújta ösvényre a havat.
Friss lepel borult a régi hóra,
emberöltő éveket elsodorva,
hóban hagyta friss nyomát.
“Friss lepel borult a régi hóra,
emberöltő éveket elsodorva,
hóban hagyta friss nyomát.”
Bizony így van.
Szeretettel: Rita🌸