Te milyen urnát választanál magadnak?
Vagy feküdnél inkább arccal a földnek széttárt karokkal
egy fa alatt?
És te? Talán jobban szeretnéd, ha kukacok rágnák tested, s, míg
csontodig hatolna a nemlét, szemüreged már vakon villanna fel,
ha exumáltatni akarna egy családtagod…
Te milyen temetést választanál magadnak?
Mára eltűntek a siratóasszonyok, s csak nagy ritkán
találsz egy falut, ahol van még zászlós körmenet.
Így arra gondolnál, hogy legyen olcsó, mert mindegy,
vagy, ha már direkt erre pazaroltad kicsinyke pénzedet,
fizessen a biztosító, mert ugyan sok százezer forinttal
átvert, de mégis van miből, ha van , ki eltemet.
Te hiszel a túlvilágban? Vagy hitetlen vagy és inkább
szemfedőd is a végtelenre feszíted fel, mert úgy sejted,
túlél majd egy csillámló gondolat? És éjjelente mólód fölött
rég elszenderült őseid adakoznak emlékmorzsákat,
melyeket úgyis elfúj Isten lélekgyűjteménye,
hogy átfesse az élők lelkeinek titkait, s így őrizzen meg
az örökkévalóságnak mégis.
És hitetlen a házad,
hitetlen magányod,
hitetlenek emlékeid,
melyek úgy úsznak majd
az alámerülésben, akár
a harangszó: HITETLEN irgalom.
Utóhang:
Most kellene patakot vágni a csuklóm tövén,
Most kellene minden egyes írásom egyes szám
második személybe tenni, mert Te haltál meg,
s itt élek én, akár a féreg… Alagutakat fúrok a
földbe , s csak néha ringat el az álmatlan holdfény,
mert akkora a csönd, hogy ordítanék, de a hangod
is itt maradt nemléteddel, ami valahogyan ma
mégis az enyém , s belém nyilallt a fölöttem lévő
féregjárat, még sincsen hangja az éjszakának.
Bocsánat, csak most vetttem észre az elírást, nem fulkánként, hanem vulkánként.
Szeretettel: Rita🌸
Szia La Vie!
Előttem egy kép jelenik meg versed olvasása közben. Zöld sötét tájban egy alak áll és lehajtja fejét, minden sorod végén határozott mozdulattal picit behajlítja könyökét és erősen vissza rántja a föld felé. Háttal áll, szintén sötét zöld, elmosódó tájban.
Olyan mint mikor az Igazságot soroljuk fel, tisztán zengő hangon.
Ezt a két hangulat szerűséget éreztem
Nem mentem bele értelmezésbe, elemzésbe, de értettem amiről írtál.
Szép estét szeretettel
Rita
Ez nagyon kedves tőled, köszönöm!
Mindenképp elolvasom, ha tudok rá időt szánni. Sajnos mostanában nagyon kevés időt tudok Bármire is szánni, érettségi évem van és emelett hétvégén dolgozom, de a szonettedre mindenképp szakítok valahogy időt.
Szeretettel: Máté 🌹
Nagyon szépen köszönöm, Máté! 🙂 Beküldtem egy szonettet a kedvedért, de még nem jelent meg!
Szeretettel:
La Vie
Kedves La Vie!
Megrázó soraid együttérzéssel olvastam. Fantasztikusan van felépítve az egész vers. Az utóhang az, ami végül megmutatja szenvedésed az elhunyt nélkül. Briliáns! Minden gratulálációm!
Szeretettel: Máté 🌹
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, Rita! 🙂
Szeretettel:
La Vie
A fájdalom fulkánként tör fel soraidból, ami teljes mértékig érthető.
Együttérzéssel és szeretettel: Rita🌸