Kalauz kalauzol,
mikor eljöttem hazulról.
Megmutatta mi van erre arra.
Hol a tó medre s a hegy gyomra.
Rég otthagyta a vasút vonatát.
Nem is nézi hol jelzik útvonalát.
Tisztább a levegő fenn,
a sziklák uralta messzeségben.
Járom vele a magas púpokat.
Csend az úr. Nem beszélünk túl sokat.
Néha megpihenünk, tüzet rakunk .
A természettel együtt alszunk.
“Kalauz kalauzol” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
„Csend az úr. Nem beszélünk túl sokat.
Néha megpihenünk, tüzet rakunk .
A természettel együtt alszunk.”
Szeretettel: Rita🌸