1
Úgy félek, hogy nélküled majd elvesztem a fényt.
de esténként a lemenő nap mindig valamit ígért,
ezerféleképpen festettelek meg szavakkal,
ecsettel nem bírtam, a szavakat hívtam
2
Volt mit ketté tépve a zord szélre bíztam
és volt mit a csillagos égnek mondtam
és van mi itt pihen a fehér papírlapon
neved nélkül nem telik el napom
3
Most januárt írnak a naptárban
vége felé közeledik ez a hónap
hófehér lepel fedi a földeket
hideg a szél a nap is kesereg
4
Ablakok redőny mögé bújnak
Frici cica vacsoráért ballag
cinkék lepik meg az etetőt
hósapka fedi a közeli háztetőt
5
Esti dallamát üti az öreg toronyóra
a nap átsétált a föld másik oldalára
sötétbe borulnak az utcák meg a terek
s én ismét imába foglalom nevedet.
Kondoros 2022 január 23 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet
Köszönöm Magdi.
Kedves Erzsike!
Fájdalmasan szomoru versedhez, sok szeretettek gratulálok,
Magdi🥀
Köszönöm Zsuzsa.
Megrendítően szép versedhez gratulálok.
Szeretettel:
Zsuzsa
Köszönöm Rita.
„sötétbe borulnak az utcák meg a terek
s én ismét imába foglalom nevedet.”
Meghatóan szép sorok.
Szeretettel: Rita🌸