A szavakat hívtam

1

Úgy félek, hogy nélküled majd elvesztem a fényt.

de esténként a lemenő nap mindig valamit ígért,

ezerféleképpen festettelek meg szavakkal,

ecsettel nem bírtam, a szavakat hívtam

2

Volt mit ketté tépve a zord szélre bíztam

és volt mit a csillagos égnek mondtam

és van mi itt pihen a fehér papírlapon

neved nélkül nem telik el napom

3

Most januárt írnak a naptárban

vége felé közeledik ez a hónap

hófehér lepel fedi a földeket

hideg a szél a nap is kesereg

4

Ablakok redőny mögé bújnak

Frici cica vacsoráért ballag

cinkék lepik meg az etetőt

hósapka fedi a közeli háztetőt

5

Esti dallamát üti az öreg toronyóra

a nap átsétált a föld másik oldalára

sötétbe borulnak az utcák meg a terek

s én ismét imába foglalom nevedet.

Kondoros 2022 január 23 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“A szavakat hívtam” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Fájdalmasan szomoru versedhez, sok szeretettek gratulálok,
    Magdi🥀

  2. Megrendítően szép versedhez gratulálok.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. „sötétbe borulnak az utcák meg a terek
    s én ismét imába foglalom nevedet.”

    Meghatóan szép sorok.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!