A kezdet, s a vég vagy

A kezdet, s a vég vagy

Édesanya, te drága ragyogó fény,
elindítottál az utam elején.
Édesanya, te drága vakító fény,
tárt karokkal fogadsz majd az út végén?

Nekem te a kezdet, s a vég vagy,
elsodródtam, hisz a világ túl nagy!
Tudom, kifakultak már az emlékek,
soká riogattak minket rémképek.
Hullt könny, így is elég,
de most fejetlen lidércek tetemi közt
büszkén fordulok feléd!

Hosszú volt az út, véres a csata
érzések, megfejthetetlennek hitt alakzatok
egész sora,
de fényed mégis elért idáig, te egyetlen!
A kezdet, s a vég vagy te, nekem!

“A kezdet, s a vég vagy” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “de fényed mégis elért idáig, te egyetlen!
    A kezdet, s a vég vagy te, nekem!”

    Meghatóan szép sorok az anyai szeretetről.

    Rita🌸

Szólj hozzá!