A boldogság rabjai

A boldogság rabjai

Legyünk a béke rabjai,
Rabok, akik sosem szabadulnak.
Ott, hol árnyékként sem él a bánat,
S a rossz dolgok sorra elavulnak.

Legyünk rabjai a vágynak,
Ott, ahol féktelen a képzelet,
Álmodj gyémántként csillogó reményt,
Mert élni álmok nélkül nem lehet.

Legyünk a boldogság küldöncei,
Kik nevetve körtáncukat járják,
Kik féltve őrzött vágyaikat
Mind valóra váltják.

S vágytól égő szemeidben
Hadd lássak még vad erőt,
Hogy nem látod a lehetetlent és
Büszkén állsz a gát előtt.

Legyél olyan, mint vad folyó,
Mi lemossa a partot,
Mi mindent visz, pedig ő is csak
Egy irányba tartott.

Legyünk az elégedettség rabjai,
Rabok, akik boldogságban úsznak,
Ott, hol árnyékként sem él a bánat,
S a rossz dolgok sorra elavulnak.

“A boldogság rabjai” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. “Álmodj gyémántként csillogó reményt,
    Mert élni álmok nélkül nem lehet.”

    Pozitiv hangvételű, bíztató, szép sorok.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!