Láttalak

Láttalak
Szeretettel: Almási Nikinek

Mosolyod, szemeid fénye áthatol
a morcos világ szürkeségén,
olykor, mint a kiskamasz ragyogsz,
és áhítattal vagy köztünk a jelenben.

Jó kedvvel kukucskálsz szerteszéjjel,
vagy kérdőn nézel, szép vagyok?
Génjeidben is tudod, az bizony,
arcodon eltévednek a pillanatok.

Lám, szereted a lepkés képeket,
mert különlegesek, mint magad,
mozdulatlanok, és mégis szépek,
repülnél velük, akár a lélek.

Láttalak, mint díva, és vad kócosan,
a mindig elegánsnak, hódítónak,
a szemedet, amelyek a semmibe révedt,
ki érzi át sorsod, amely eltévedt.

Láttalak néha szívedből ragyogni,
szép fiadat boldogan karolni,
ő az életed szépséges lénye,
ő, aki kudarcaid segítő fénye.

Láttalak dallamok szárnyán repülni,
táncosok közt vidáman ragyogni,
koreográfia irányítja a mozdulatokat,
vajon reményeidet, álmaidat, kicsoda?