keserű szavak
égetnek belül
az igazságra
fény derül
hamvadó akarat
porladó szív
színes máz kívül
belül mardos a kín
s megöl a fájdalom
kalitkád foglyaként
kitörni vágysz
az univerzum súgja
menj tovább
de te megrekedsz
reszketve és
gyáván kussolsz
hanyatló szárnyad
a földet súrolja
s élettelenül holtan
olvadsz a mocsárba
“Akaratlanul” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
kitörni vágysz
az univerzum súgja
menj tovább
de te megrekedsz
reszketve és
gyáván kussolsz
Valahogy így. Rzsike
Kedves Melinda!
Igen, a szárnyak nem mindig repülnek a magasba, megtörten aláhullnak. Együttérzéssel olvastam szép soraid.
Szeretettel:
Zsuzsa
Köszönöm Rita a figyelmed. A szárnyainkat olykor letörik, de erős akarattal megváltoztatható ez az állapot. De akaratlanul nem megy…
Szeretettel: Melinda 🌺🥰
„hanyatló szárnyad
a földet súrolja
s élettelenül holtan
olvadsz a mocsárba”
Megrázó sorok.
Szeretettel: Rita🌸