Jantyik vers

Gondolataim láthatatlan fonalán utazom mindenhova

mélységeket és magasságokat járok be naponta

poklok tüzétől szenvedek, meleg öleléseken melegszek

láthatatlan erdőkben, virágos mezőkön megpihenek

S az ég tisztaságát csodálva, felhőkön úszok egy másik világba

csillagparkolókban feltöltöm kiszáradt képzelet világom

földi életem megéléséhez, az életet újra visszagondolom

egy előre nem tervezhető úton, tovább utazom,…..a nappal.

Kondoros 2022 február 12 Oláh Péterné Jantyik vers.

“Jantyik vers” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Szép gondolataidhoz sok szeretettel gratulálok.
    Magdi💐🌷

  2. Kedves Erzsike!
    “egy előre nem tervezhető úton, tovább utazom,…..a nappal.”
    Nagyon szép, és igaz gondolatok.
    Utazunk, sodródunk, és emlékeink éltetnek bennünket…
    Szeretettel: Kata

Szólj hozzá!