Gyémántok gurulnak

Folyó partján egy homályos alak áll,
mint névtelen ország határköve,
gyémántok közé ékelődött kavics,
csillogó vágyai sötét börtöne.

Mint szürke, mindig egyforma tárgy,
mi körül forog e magányos világ,
csillagok közt gyémántok gurulnak,
vele futnak, ragyognak, bolyongnak.

De Ő csak ott áll,
a sötét szeszélyes part tövében,
elveszve vágyai sajgó ködében,
az eltorzult világ sötét kapujában,
hinni kezd az erő varázsában.
Fejében rendületlen igazság szava,
kezében évek ezernyi kavicsa,
csillagok között fent a csoda,
a világosság tündöklő varázslata.
Gyémántok gurulnak szét a világba.

Folyó partján egy homályos alak áll,
mint sorsunk ékes gyémántköve,
kirajzolódni látszik az Ember és
ragyogni kezd az ég körülötte.