Álmos délután átölel a csend,
itt bent semmi sem mozdul.
Néha a szél nyikordul
a csúszós ablaküvegen.
Nem idegen ez a béke
és végre nálam időzik.
Kicsit ejtőzik a szelíd magány,
ebben a parány szobában.
Ablakát kitártan
várja a tavaszt.
“Lélegzet” bejegyzéshez 5 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves La Vie és Edit,
Nagyon köszönöm, hogy itt jártatok és olvastatok. Örülök, hogy elnyerte a tetszésetek a versem. 😊
Szeretettel: Ginko🌸
Szép lett!
Szeretettel:
La Vie
Kedves Ginko! Gyönyörű versedhez szívből gratulálok. Szeretettel Edit
Hát igen, ez még egy-két nappal a tegnapi események előtti hangulat volt. 😞 De igyekszem kicsit megnyugodni újra.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Ginko❄️
„Nem idegen ez a béke
és végre nálam időzik.”
Az jó.
Szeretettel: Rita🌷