Lelkemben az erőm

Hallgatom a gyengék szavát,
érzem az erő hatalmát.
Gyönge ember, gyönge testben,
erős vagyok mégis, érzem.

Bokszolnak a ringben mások,
ám én mindig kívül állok.
Nem nézem őket meredten,
esélyem sincs, csak félelmem.

Békében miért kell háború?
Mért nem élünk békességben,
Önzetlenül, tiszta szívvel?
Készülődés – csak egy kényszer.

Harag ontja villámait,
nincs semmi, mi felszabadít.
Írással vívom harcomat –
s hogy van lelkem, nem szégyellem!
(S minden rím esetlen, sejtem…)

“Lelkemben az erőm” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm, hogy elolvastátok és kedves szavaitokat is Rita, Éva, Zsuzsa.

  2. Nagyon tetszett, főleg az utolsó sorok.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Az emberek nagy többsége nem szeret a ringbe állni kedves Pilla, ahhoz fizikai erő kell. Mi ha jól érzem félünk, féltünk, és írunk, ha eszünkbe jutnak az odaillő szavak és rímek, sokszor a lelki fájdalomtól ez is nehezen megy. Szeretettel olvastalak!

  4. “Írással vívom harcomat –
    s hogy van lelkem, nem szégyellem!”

    Remek sorok.

    Tetszéssel és szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!