A holdvilág…
A holdvilág zavarja álmod nyugalmát,
merülnél mélységbe, feledve a világot,
de a fény vibrálva ébreszti élted múltját,
szerénységed mellett benned él hívságod.
Ha az alázat nem érintett meg soha,
ha imát még eddig nem rebegett ajkad,
ha a templom s a hívők nem hívtak oda,
ha a büszkeséged erősebb, mint magad.
Mondd, hol találod meg a vágyott békédet,
vajon mennyi benned az erő, az éltető,
ajándékul várod, tán a postástól reméled,
amikor a becsületed is kérkedő.
Lelked magányát is cipeled messzire,
sikeresen élhetnél, de most nincs kivel,
oly sok kedvesnek tehetnél kedvére,
mind ez nem segít, büszkélkedni nincs mivel.
Harcolsz a világgal és főleg magaddal,
bizony bátornak lenni előnyös az volna,
mindenért mást okolsz, meddig élsz haraggal,
lépned kellene, de te maradsz topogva.
Ki áll melléd, ha büszkén mindig hárítasz,
nyugalom útja helyett folyton lázítasz,
mindenkit és önmagad csak is ámítasz,
végül a megoldást, kudarcod rádbízhat.
Ennyi vívódás elűzi az álmokat,
mennyi reményt kell még várnod, és hiába,
mennyi küzdelem kell, míg lelked megnyughat,
szolgáld az életet, és meg lesz jutalmad!