Emlék

Emlék

Forró nyári
trópusi lég,
illatával
igéz-idéz.
Korbácsolja
a mélységet,
eltemetett
emlékképet.

Sötét az ég
vihar tombol,
villám hasít
múltból
szárnyat,
repítve a
komor árnyat.

Elcsendesül
ég és lélek.
Szertefoszlik
kínzó ének,
széjjel zúzott
múltnak átka
nem kísért
fénysugárba.

Cobblah Ilona

“Emlék” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Poor Edit köszönöm szépen a látogatást
    Szeretettel Ilona

  2. Kedves Ilona! Szép versedhez gratulálok! Szeretettel Edit

  3. “Szertefoszlik
    kínzó ének”
    Milyen jó lenne, ha a fájó emlékek valóban szertefoszlanának!
    Szeretettel olvastam szép soraidat: Marika

  4. Kedves Éva, igen ezt próbáltam kifejezni…
    Köszönöm a figyelmed
    Szeretettel Ilona

  5. Ha jól értelmezem versed kedves Ica, a múlt fájó emlékeinek feledéséről szól versed. Nagyon szép! Szeretettel: Éva💥🌈

  6. “széjjel zúzott
    múltnak átka
    nem kísért
    fénysugárba.”

    Tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!