Vannak titkok
Vannak titkok, melyeket sírba viszünk magunkkal,
valami furcsa szemérem gátolja agyunkat.
Lelkünk legmélyén őrizzük, mint ritka virágot,
hogyha már hamvadna, újból felszítjuk a lángot.
Nem, nem bízhatok senkiben, őrizem a titkom,
a feledés fátyolával takarja a sírbolt.
Gyönge lelkem acélpajzsát ne érje horpadás,
burkoljon be védőhálóm, ne sújtson robbanás.
Vigyázó szemmel kerülöm a rejtett csapdákat,
csak így óvhatom meg sérülés nélkül a vágyat,
hogy valakinek végre kitárjam a szívemet,
s megosszam mással is örökre védett kincsemet.
Kedves La Vie!
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:
Zsuzsa
Nagyon szép! 🙂
Szeretettel:
La Vie
Kedves Rita, Éva, Marika!
Köszönöm szépen a látogatást.
Szeretettel:
Zsuzsa
„Vannak titkok, melyeket sírba viszünk magunkkal”
Bizony vannak ilyen titkok!
Szeretettel olvastam soraidat: Marika
Kedves Zsuzsa! Vannak olyan titkok, amelyeket jobb ha az ember megtart magának, ezt mindannyian tudjuk. A legtöbb ember nem tud titkot tartani, vagy azért, mert pletykás, vagy mert vigyázatlanul kifecsegi azt, amit rábíztunk. Szépen fogalmaztad meg ezt az értékes tapasztalatot. Szeretettel: Éva🌻
„Nem, nem bízhatok senkiben, őrizem a titkom,
a feledés fátyolával takarja a sírbolt.”
Így igaz. Nem érdemes megosztani senkivel, jobb magunkkal vinni.
Szeretettel: Rita🌷