AZÁM, HAZÁM

AZÁM, HAZÁM

Hittünk bíztunk rendületlen
szívvel s hévvel ostobán
bizton reméltük elérjük
nem bánhatsz velünk mostohán

dolgoztunk tudásunk szerint
építve gyárat, hidakat
gyalázva más izmusokat
skandáltunk új jelszavakat

lépést tartva meneteltünk
lelkünkből zengett az ének
s míg mámorosan énekeltünk
elrohant felettünk az élet

nem jutott idő megállni
családnak élni, regélni
hogy mi végre tettük mindezt
ki fogja már számon kérni

ki kérdezhetné végre meg
tán nincs is már ki értheti
létünk s éltünk mi végre volt
tetteinket ki mérheti

s mint ármány zuhant a valóság
mozgalmas sok-sok húzd meg után
útszélen hagyott koldus lettünk
s életünk elmúlt. Azám, hazám