ZIVATAR

A Nap elbújik félszegen,
Zordon felhők árnya fölé,
Indul az égi háború,
Nappalra az éj ráborul.

Sűrű fák lombjai között,
A szél süvítve hömpölyög,
Forogva és táncolva jár,
S itt – ott törik egy – egy faág.

Recseg – ropog a természet,
Villan hatalmas ereje,
Villámok cikáznak versenyben,
S a Menny válaszol dörögve.

Megindul az ég könnyárja,
Földet zokogva siratja,
Elmúlik majd az égnek búja,
S Napragyogás felülmúlja.

Szivárvány az égnek alján,
Béke honol Napsugarán,
Lecsendesült szellők szárnyán,
Vízcsepp csillan a fa lombján.

Debrecen, 2020.06.

“ZIVATAR” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Évike! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a versemet és a kedves véleményedet. Szeretettel Edit

  2. A vihartól én is félek, igen érzékletesre sikerültek a képek.

  3. Drága Erzsike! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad versemet és kedves hozzászólásodat. Igen, én sem szeretem a vihart! 🙂 Ez a vers kicsit áttételes is, hogy minden rossz után következik jó. Szeretettel Edit

  4. Kedves Marika! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a versemet és kedves hozzászólásodat. Szeretettel Edit

  5. Drága Kata! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a versemet és kedves szavaidat! Szeretettel Edit

  6. Kedves Zsuzsa! Igen a rossz után mindig jön valami jó is! Köszönöm szépen az olvasást és kedves véleményedet. Szeretettel Edit

  7. Kedves Rita! nagyon szépen köszönöm, az olvasást és kedves véleményedet! Szeretettel Edit

  8. “Lecsendesült szellők szárnyán,
    Vízcsepp csillan a fa lombján”
    Szép soraidat örömmel olvastam.
    Szeretettel: Marika

  9. Kedves Editke!

    Szép az ellentétes kép. Vihar elmúltával diadalmasan felragyog a nap.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  10. Nagyon érzékletesen és szépen írtál a viharról, majd annak elcsitulásáról.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!