Vigyázz ránk, Istenem!

H.Gábor Erzsébet
Vigyázz ránk, Istenem!

Uram a mennyekben! Térdelünk előtted –
ne vedd el, kérlek, a hitünket, erőnket,
add, hogy a reményünk életre sarkaljon,
s bennünk az akarat acélos maradjon.

Ne adj egy őrültnek kezébe hatalmat!
Ahol a halálnak kaszája arathat
ott érzi jól magát, tébolyult szerepben,
örömét lelve a halálsormenetben.

Bűntelen emberek hullanak ezrével…
Hatalommámorba részegült elmével
adja a parancsot – haljon az ártatlan!
Mindegy, hogy ezer, vagy százezer-százhatvan.

Sebesült katonák, fegyverek, füstnyomok…
Gyermekek, betegek, várandós asszonyok,
házuktól megfosztott, hazátlan emberek,
rongyokba burkolva, reszketve fekszenek.

Mi jogon teszi ezt, ember, az emberrel?
Egyetlen csepp, s mégis harcol a tengerrel…
Istenem, ne hagyd, hogy helyetted büntessen,
főbíra lehessen ekkora bűntettben!

Add vissza békénket, szeretni születtünk,
egyetlen vagy, aki ítélhet felettünk.
Kösd meg a tébolyult két kezét szorosra,
ne döntsön védtelen népeket nyomorba!

Vigyázz ránk, Istenem, védj meg a gonosztól,
várakat húzunk fel újra a romokból,
s becsülni fogjuk tán azt, mit a sors adott,
s szívünkből zengjük majd újra a Szózatot.

2022.02.25.

“Vigyázz ránk, Istenem!” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Az a baj, hogy nem csak egy őrült van. A világ valamely sarkán mindig dúl a háború. Ez most a közelünkben van, ezért ez fáj nekünk. Soha nem a kisember akarja ezt, aki aztán az elszenvedője, mindig nagyhatalmi érdek húzódik mögötte.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!