Éjszaka

Éjszaka

Halkan zúg felettem az éjszaka
sötét felhők fölött repülők hada
szememet elkerüli az álom
magam előtt csak azt az egy
sírós gyermek arcot látom.

Anyjával a háború elöl menekült
apja az ukrán földön harcol az életért
nem érti miért és kinek van vele baja
miért kellett hazáját otthagynia

Mellette mamája törölgeti szemét
azt mondja nehezen engedte el fia kezét
most is karján érzi azt a fájó ölelést
szeme céltalanul semmi életébe néz

Könnyek közt zokogja, oda lett mindene
könyörögve néz fel a fekete égre
Istenem segíts, hogy e rettenetnek legyen vége
fiainkat ugye vissza adod épségbe

Miközben okosok latolgatják a lehetőséget
kiknek szemében szeretném látni az esélyeket
ők számokat sorolnak, mik mögött életek vannak
mert nem vagyunk mások csupán egy számhalmaz

Eszembe jut első szülött fiú unokánk öröme
arcomon végig csorog a szorongás könnye
istenem ti kiket örömre szültek e világra
miért van felettetek másoknak akkora hatalma

Kisded játékokat játszanak mások életével
s ha puskapor szagot érezetek hát jöjjenek
csatájukat vívja meg az öltönyös sereg
és akkor majd mellükre kerülhet a kereszt
de egy örült háborúba fiadat ne engedd, tied

Kondoros 2022 február 28 Oláh Péterné Jantyik vers,

“Éjszaka” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Erzsike! Sajnos szomorú események zajlanak és aki kitalálja, az csak parancsot oszt. Mások viszik bőrüket a frontra helyette. Szeretettel Edit

  2. Milyen igaz! A nőknek, az anyáknak kell felemelni szavukat a háború pusztítása ellen. Ők soha nem küldenék gyilkos, öldöklő harcba a fiaikat.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Bizony, minden háború őrült és soha nem a kisember akarja azt, aki az elszenvedője, mindig a nagyhatalmak érdeke. A világon, annak valamely pontján mindig dúlnak a harcok, most a közelünkben van, ezért jobban megráz bennünket.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!