A Bagoly

Szeme a sötét éjszakába veszve
úgy figyel, hogy minden zajt meglát.
Úgy néz, mintha  nem lenne nappal
és a fák mögött nem lenne világ.
Nesztelen léte erőt kovácsol,
mint bölcs öreg, ki félti ivadékát,
úgy fedi be lényét a sűrű lombsátor,
nem lebbenti félelem szemhéját.
Éji vándorok közt legbölcsebb lélek,  féktelen tudósa egek törvényének.
Nem borítják testét színes madártollak.
Aranybarna színe áldása a sorsnak.
Hajnali napsugár köszönti a Holdat,
Fenyőfák ágai puha ágyat fonnak,

– Fakó pirkadatkor toronyóra kongat. –

“A Bagoly” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szép versedet örömmel olvastam.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. “Hajnali napsugár köszönti a Holdat,
    Fenyőfák ágai puha ágyat fonnak,”

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!