Fenn égnek a csillagok.
Lenn égnek a házak.
Az ég egykedvű. Ragyog.
A város csak árnyak
és füst és hamu és por.
Hol van isten, ha van?
Nem figyel, vagy nem torol
meg már semmit. Harang
szól. Rikolt a sziréna.
Az út szélén hagyott,
loboncos szőrű kutya
sír. Gazdája halott.
“Korkép-2022” bejegyzéshez 5 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Örömmel olvastam elszomorító, hangos gondolatid 😀🙁
😪
Sajnos. 😪 Látom magam előtt a leírtakat. Senkinek nem szabadna ilyet megtapasztalnia.
Igazi korkép és kórkép a versed, kedves Katalin, megrendítő!
Szeretettel:
Zsuzsa
Ilyenkor keresik Istent, akinek a létezésében egyébként nem hisznek. A háborúkért az embereket kell számomkérni.
Szeretettel: Rita🌷