Tavasz planétája

Távolból látszik a hegyek hósipkája,
a folyók üvegén apró repedések,
március rálépett a jégre és a vizek
felharsogtak:
„A télnek vége!”
Hold elkísérte a madarakat,
délről küldött gólyákat, darvakat,
hogy az első napsugárral,
csuda muzsikával
daloljanak a pacsirtákkal.
A Nap köntöst adott a fákra.
Zöldbe öltöztette és sárgába,
pirosat festett a szirmok hegyére,
feldíszített mindent ünneplőbe.
A tavasz az erdőt is bejárta,
vadakat etetett,
bokrokra varázsolt színeket,
fűzfák sárga barkaágán
megpihent.
Március kibontotta a természetet,

– az ember gonosz természete ellen
semmit nem tehetett. –

“Tavasz planétája” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Szomorú, hogy nem tudjuk ezt a bolygót úgy szereti, ahogyan megérdemelné. Rossz gazdák vagyunk. Gratulálok a szép képekhez, az érzékletes színekhez!🍃🎋☀️🌈

  2. Kedves Enikő!

    Szép a tavaszi versed és találó, a természet megújúl tavasszal életre kel, csak az ember az aki nem képes megváltozni annyira, hogy tudjon békében élni.
    Sok szeretettel gratulálok versadhez,
    Magdi💐🌷

  3. Szépséges, jó ritmusú, simogató sorok, szinte érezni a tavasz leheletét. A természet teszi a dolgát a maga rendíthetetlen módján, de az ember még ezt is elrontaná, ha tehetné, de azért a természet az úr.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  4. “hogy az első napsugárral,
    csuda muzsikával
    daloljanak a pacsirtákkal.”

    Nagyon szép, hangulatos, harmónikus sorok, és a végén a csattanó remek. Így igaz. A természetnek rendje van, de az ember képes “rendetlen” lenni.

    Szeretettel és tetszéssel: Rita🌷

Szólj hozzá!