Se füle se farka

Taníts meg, kérlek, kesztyűbe dudálni,
mutasd meg, hogy kell borsót falra hányni!
És ha a szelet el szeretném vetni,
hogy kell a végén a vihart learatni?
Miért kell a szíjat jól összehúzni,
ha a jég hátán is meg szeretnék élni?
Két malomkő között hogyan kell őrölni,
bár ami nem megy, nem kell erőltetni.
Ha a malmodra hajtanám a vizet,
hogy találjam fején azt a fránya szöget?
Ha sok az eszkimó, miért kevés a fóka,
és hogy kerül a csizma az asztalra?
Hazug embert, tudom, hamar utolérem,
a sánta kutya meg szaladjon a réten!
Sok beszédnek, tudom, nagyon sok az alja,
és nem lesz kutyából sosem szalonna.
Borotvaélen szeretnék táncolni,
de csöbörből vödörbe nem szeretnék esni.
Mondd, egy fecske miért nem csinál nyarat,
és jótett helyébe jót miért ne várjak?
Magam alatt a fát hogy kell kivágni,
és rossz fát miért nem szabad tűzre hányni?
Hogyan kell a kákán csomót keresni,
miért nem lehet mindent egy kalap alá venni?
És ha mindig nyílt kártyákkal játszom,
megmarad-e majd pünkösdi királyságom?
És ha kisördög ott bujkál bennem,
miért nem jó bal lábbal felkelnem?
Messziről érkeztem, mondok, mit akarok,
elhúzom előtted a mézesmadzagot.
De nem akarok lyukat a hasadba beszélni,
és nem kell a szememben szálkát keresni.
De ha szöget ütöttem talán a fejedbe,
azt hiszem, hogy ezért már megérte.

Se füle, se farka ennek az írásnak,
csak hirdetni szeretném ennek a világnak,
milyen szép az édes anyanyelvünk,
ezért kell őriznünk, ezért kell szeretnünk.