Mit hoz a szél…

Mit hoz a szél…

Mit hoz a szél, keletről nyugatra,
vaksötétben, hajnalban, s nappal,
nem halljuk, oly távolról érkezik,
csak ő tudja, a világ, hogy vétkezik.

Amerre sodródik, mindent lát, hall,
a harcban az indulatok, jajongások,
a kétségek, rémségek, remények,
holt lelkeket is melyeket a szél hozott.

Sötét a gyász annak, aki hadakozik,
mindkét fél hazájáért viaskodik,
szolgálja népét, vezérét, ősi javait,
van, aki bőszen egymásnak uszít.

Az örök békétlen gyilkos elvek,
úgy keveri a kártyát ne vedd észre,
csak gyakorlatozik a kertek alján,
vérre menően sündörög a kaján.

A kontinensek vadul zúgolódnak,
bizony, mindent küld a háborúba,
suttyomban szervezi a tragédiát,
más bukásában ő a komédiás.

Az uszító, hivatkozik hitre,
jogot, népet védő becsületre,
hogy a gonoszága fedve legyen,
világuralomhoz jogot nyerjen.

Mit hoz a szél, keletről nyugatra,
vaksötétben, hajnalban, s nappal,
nem halljuk, oly távolról érkezik,
csak ő tudja, a világ, hogy vétkezik.