Összeölelkeztek mint vihar idején a fák ágai
szorították egymást, az ölelés nem akart engedni
talán ez volt az utolsó, ajkán ott ül a búcsúszó
térdre kényszerítette őket ez a borzalmas háború
Most fiatal szerelmeket hasít ketté az idő fonala
Anya gyermekével menekül, de még nem tudja hova
férje behívóval indul egy értelmetlen testvér háborúba
kezüket nehezen engedik el, de eljött a búcsú pillanata
Aprócska kicsi lány ártatlan szemébe könny szökik
apja után szalad, ruhájába erősen bele kapaszkodik
sírva kérleli ne hagyja magukra, apja könnyezve csókolja
nem mehetek, de ti fussatok oda, hol csendes az éjszaka
Szívek meghasadnak, szemek könnypatakká válnak
az ég alján esténként a felhők piros ruhába bújnak
ezrek házai papír várként omlik össze, életük romokba
falak között könyörgés hallatszik: de ugye haza jössz apa
Kondoros 2022 március 14 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.
Köszönöm szépen Edit.
Kedves Erzsike!
„Szívek meghasadnak, szemek könnypatakká válnak
az ég alján esténként a felhők piros ruhába bújnak
ezrek házai papír várként omlik össze, életük romokba
falak között könyörgés hallatszik: de ugye haza jössz apa”
Szomorú, hogy ilyen idők járnak, de te versedben gyönyörűen, meghatóan írtál róla. Szívből gratulálok hozzá! Szeretettel Edit
Rita, Magdi köszönöm.
Kedves Erzsike!
Borzalmas idők, ki hitte volna, hogy ilyen rémség megtöténhet, ennyi fájdalom, szenvedés.
Együttérzéssel olvastam.
Szeretettel,
Magdi
Fájdalmas, szép sorok. Bizony, jó lenne, ha mielőbb véget vetnének ennek a háborúnak, és minden másnak is, ami nem a közvetlen szomszédunkban dúl.
Szeretettel: Rita🌷