Márciusi holdfény tankokkal

Az első telihold viaszos bágyadt fénye
Hidegen nyalábol ölre felhőt.
Mozdulatlan holdbéli lovas- bárgyú képe
grimasztalan. Talán gyerek, talán felnőtt…

Sárdagonyákba ragadt  csizmák
(Futottak még), kiégett tankok alatt
Inakba szállt félelem, parancs-szilánk
Aknára forrt békeidő, véres kar-csontcafat.

Uj tavasz, új hold, holt remény
Bőröndbecsomagolt álmok hevernek
Puskacsőbe huzagolt gyerekkor, ébredés
A halál országútjain ágyúcsőbe meredten…

“Márciusi holdfény tankokkal” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Tele van sóhajjal a lelkem, nem tudok verset írni azóta, szégyellem, hogy a felsőbbrendű fajhoz tartozom. Te próbálkozz, de ez kevés,…ÁGYÚCSŐBE MEREDTEN DÚL A FÉNY.
    Még egy bocsánat a dilettantizmusért! Gusztáv

  2. Köszönöm szépen az olvasást es a tetszést nektek! Üdvözlettel:b

  3. Bárcsak, soha ne kellett volna ilyen verset írnod, de jó a szövegegész!

    Szeretettel:
    La Vie

  4. “Uj tavasz, új hold, holt remény
    Bőröndbecsomagolt álmok hevernek”

    Sajnos így van.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!