Az első telihold viaszos bágyadt fénye
Hidegen nyalábol ölre felhőt.
Mozdulatlan holdbéli lovas- bárgyú képe
grimasztalan. Talán gyerek, talán felnőtt…
Sárdagonyákba ragadt csizmák
(Futottak még), kiégett tankok alatt
Inakba szállt félelem, parancs-szilánk
Aknára forrt békeidő, véres kar-csontcafat.
Uj tavasz, új hold, holt remény
Bőröndbecsomagolt álmok hevernek
Puskacsőbe huzagolt gyerekkor, ébredés
A halál országútjain ágyúcsőbe meredten…
Tele van sóhajjal a lelkem, nem tudok verset írni azóta, szégyellem, hogy a felsőbbrendű fajhoz tartozom. Te próbálkozz, de ez kevés,…ÁGYÚCSŐBE MEREDTEN DÚL A FÉNY.
Még egy bocsánat a dilettantizmusért! Gusztáv
Köszönöm szépen az olvasást es a tetszést nektek! Üdvözlettel:b
Bárcsak, soha ne kellett volna ilyen verset írnod, de jó a szövegegész!
Szeretettel:
La Vie
„Uj tavasz, új hold, holt remény
Bőröndbecsomagolt álmok hevernek”
Sajnos így van.
Szeretettel: Rita🌷