Tükörbe nézek, hajam épp oly deres,
mint a távoli hegyszirtek.
Szemem előtt életem filmje lepereg,
minden pillanatáért hálát érzek.
Pedig volt, hogy a fájdalom nyila szívemig hatolt,
s volt, hogy a boldogság mámora elvarázsolt.
Néha úgy éreztem nehéz a súly melyet cipelek,
később rájöttem, minden csak erősebbé tett.
Céltalanul sosem bolyongtam,
tudatosan jártam az utam.
Ifjúságom tovaröpítették az évek,
de megmaradtak a csodás emlékek.
S míg a testem szép lassan elfáradt,
a lelkem örök ifjú maradt!
“Távoli jövő” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Éva!
Tényleg szerencsésnek mondhatom magam.
Annak ellenére, hogy nekem is voltak nehéz időszakaim az életemben.
Testem már túl az ötvenen, de a lelkem úgy érzem, hogy örök ifjú marad. 🙂
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Noémi🌹
Kedves Rita!
Már a gyermekkorom is csodálatos volt.
Két gyönyörű gyermekem van.
Voltak nehéz időszakok az életemben nekem is, de mindig próbálok pozitívan gondolkodni. 🙂
Köszönöm látogatásod.
Szeretettel: Noémi
💐
Mindent összevetve szerencsésnek mondhatod magad kedves Noémi, ami már önmagában nagyon jó dolog. Én nem voltam sem merész, sem ügyes az életem alakításában, de utólag már hiába bánja az ember változtatni nem tud. A lélek maradhat fiatal, mint azt olyan nagyszerűen megírtad. Szeretettel: Éva🌄🎇
„Ifjúságom tovaröpítették az évek,
de megmaradtak a csodás emlékek.
S míg a testem szép lassan elfáradt,
a lelkem örök ifjú maradt!”
Jó dolog, ha valaki az életére visszatekintve ezt elmondhatja.
Szeretettel: Rita🌷