A HAJNALI SZÉL

A HAJNALI SZÉL

A hajnali szél
lágyan zenél,
ablakom alatt
kotor a huzat.

A pirkadó fény
versemnél ér,
hallgasd csak meg,
miről mesél.

Láthatja bárki
nem vagyok akárki,
de mégsem én volnék
a szépreményü királyfi.

Szép öreg embert,
szorgos, jó munkát,
jóindulatu boszorkát
ritkán lehet látni.

Ha kiakarnék emelkedni közületek,
szolgálnom kell benneteket,
írni a sok versezetet,
rávezetni a figyelmetek.

Ha elpattan hordómon az abroncs,
életem s borom elfolyik,
azt vallják híveim,
s talán még magam is,
ott folyik, ahol van,
a gondolat folyam,
és ez az igazi kincs.

S a költő, szegény,
előjön a farbával,
hogy leplezze zavarát,
farba rúgja két
legkedvesebb agarát.

Ne is gondolj a pátoszra,
lehetsz akár eretnek,
vagy hithü pápista,
az egész verselés mehet a Gájdeszba.

Erejét megspórolta
az idei enyhe tél,
lógázza lábait
egy tavaszi esőfelhő
az ereszcsatorna szegletén.

Összegyülik minden cseppje
egy nagy ciszternába,
költők versei olvadnak
a nagy óceánba.

SZEKSZÁRD 2022. MÁRCIUS 22.