Kellenél anyukám

H.Gábor Erzsébet
Kellenél anyukám

Kellenél anyukám, most nagyon,
nehéz a teher a vállamon,
bánatom, mondd, kinek sírjam el,
hogyha kit szerettem nem felel?

Vigaszra, hogy leljek nélküled,
szobádban mindenik szék üres,
létednek hiánya megfeszít,
erőtlen hitem már nem segít.

Tudom, hogy hívjalak, arra vársz –
hol vagy most, testtelen merre jársz?
Könyörgöm, nézz le rám, jó anyám,
valamely csillagos éjszakán.

Kellesz, hogy csitítsd a bánatom,
s gyógyítsd mi sajog, mi fáj nagyon,
mondj értem kérlek, egy halk imát –
szenvedő gyermeked jajt kiált!

Fogaim nyomától ég a szám.
Álmomban ölelj át, szép anyám,
vesd meg a toll-puha ágyamat,
s borítsd rám angyali szárnyadat.

2022.03.26.

“Kellenél anyukám” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Szomorú, szép soraid együttérzően olvastam. Nekem is nagyon hiányzik az édesanyám.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!