Üzen a platánfa
A SZEKSZÁRDI PLATÁNSORON
Üzen a platánfa,
Cakkos levélen…
Bokáig járva
Zörgő derékaljában
Repedező kérge
Jelzi a moccanó időt,
Évszázados fasorban
Költők igyekeztek
A messzire siető vonathoz,
Hallhatatlanságba víve őket,
Görbe fát dobj a tűzre,
mert kanyar jöhet,
távolból egy halkuló
vonatfütty integet.
Minden évben vaskosodó
Derekát átölelve
Didergő ágain lógaszkodva
Elhozza az őszt.
Vastag hóbundába burkolódzva
Várja a jövőt,
Hogy ismét újra
Költő sétálhasson
A szekszárdi platánsoron.
Didergő szél kopogtat
a zárt ablakokon.
Langymeleg szökik hozzá
párnahuzatos fugákon.
Egyesülnek majdan
korai tavaszon.
A szekszárdi platánsoron
ma is költő oson,
falevélbe rúg cipője orra,
felöltője avittan kopottas,
gallérja felhajtva, lóg a gombja,
kabátja ujjával könyvét takarja,
áztató esőtől féltve óvja,
mindíg siet valahova,
akár egy vidéki nyekenyóka.
Megjegyzés: 2022. MÁRCIUS 25.
Hát akkor kedves Vendel nem sok minden változik, úgy látom. nagyszerű képek jelennek meg versedben, tetszettek! (Költők igyekeztek
A messzire siető vonathoz,
Hallhatatlanságba víve őket,) Szeretettel: Éva
Szerintem, szerencsétlen, de nem biztos. vendi
Köszönöm, jó hogy olvastad. vendi
Hangulatos múlt idéző sorok. Mi az a nyekenyóka?
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Vendi!
Tetszéssel jártam nálad.
Szeretettel: Rita🌷